Rohan az idő. Idén huszonötödjére tartanak hanukát a Nyugati téren, és szeretném azt hinni, hogy Köves Slomónak igaza van, ez ma már természetes. Igaz, az adventi gyertyagyújtás és betlehemállítás is csak az elmúlt évtizedben lett bevett szokás a települések központjában szerte az országban.

Vajon a kettő összefügg?

Ahol őrzik a hagyományokat, ott elfér többféle hagyomány is?

Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija a hanukia első gyertyájának meggyújtásakor elmondta, hogy 19 évesen elképzelt egy csodát. Azt a csodát, hogy zsidók olyan könnyedséggel ünneplik majd itthon a hanukát, mint más a karácsonyt. Hogy a gyermekei majd nem szégyellik az iskolában, hogy ők nem karácsonyi, hanem hanukai ajándékokat kaptak. Hogy a Nyugati téren hanukai pislákol majd. Mindez 25 évvel ezelőtt volt, és Oberlander Baruch rabbi felkarolta ezt az ötletet. Az álmodozás tettek követték.

A csodát nemcsak várni kell, hanem tenni is kell érte

- tanítja a Talmud, idézte fel beszédében az EMIH vezető rabbija. A hanuka csodája is kettős. A Makkabeus szabadságharc (az ünnep eredetéről a Frisshirek.hu-n itt írtunk) győzelme is csoda volt, amelyhez a résztvevők bátorsága is kellett, és aztán csoda volt az is, hogy az egy napra elegendő olaj nyolc napig égett a Templom megtisztítása után. Ezzel az Örökkévaló valójában megszentelte népe igyekezetét, és megerősítette őket. Ez történt a rendszerváltás óta itthon is.

Valódi csoda az elmúlt 30 év

- jelentette ki Köves Slomó arra utalva, hogy ma már újra bátran felvállalja a magyar zsidóság identitását. Ez az Örökkévaló és hazánk közreműködése által valósult meg.

A lélekemelő szavakat és reményteli várakozásokat némiképp árnyalja a Nyugati térre kihelyezett kettős kereszt,

amelynek a keresztény ünnepi hagyomány szerint sincs sok köze a karácsonyhoz, pláne a kettős keresztnek nincs. Annak pedig a legkevésbé, hogy ezt egy párt állítja.

A Názáreti Jézus ezzel szemben a karácsonyt nem, viszont a hanukát megünnepelte.

Szép azonban együtt is ünnepelni a kettőt. Egyrészt azért, mert a keresztények ezáltal Megváltójukat ismerhetik meg jobban, másrészt azért, mert a mások ünnepei nem elvesznek a miénkből, hanem hozzáadnak. És másokkal együtt ünnepelni jó.

Ahogy Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára a kormány nevében mondott köszöntőjében a hanuka első estéjén elmondta:

sokkal több köt össze, mint ami elválaszt.

Sőt, a politikus kissé kilépve szerepéből megérintő tanúságot is tett. “Valahol mélyen egyek vagyunk, ugyanazon örökkévaló tenger felé tartunk, és meggyőződésem, hogy egyek leszünk - hála a Teremtőnek.”

A javarészt zsidó közösség pedig spontán tapssal fogadta vallomását.

Így szívet melengető az a hagyomány is, amelyről a harmadik gyertya meggyújtása alkalmával Szili-Darók Ildikó józsefvárosi alpolgármester számolt be. A kerületben ugyanis az önkormányzat tavaly közös adventi és hanuka ünnepséget tartott. Izraelben, az északi Haifa ősi gyökerű modern városában láttam az egyik körforgalomban a következő díszítést:

egy galamb alakú hanukia, egy karácsonyfa és egy félhold.

Így is lehet. Ez is csoda. Különösen éppen a mindig puskaporos hordó közel-keleten. A csodáról nem csak álmodozni kell. Tenni is kell érte. És bár messze még az ember üdv, ahogy azt valaha Vörösmarty Mihály vágyta, úton vagyunk odafelé. Néha vissza, de lépésenként haladunk előre,

mint ahogy az éjsötét decemberben is gyertyagyújtásonként közeledik a tavasz.

A kiemelt kép forrása: a zsido.com Facebook-oldala