Mi az a vízkereszt, amely valaha az egyik legfontosabb ünnepünk volt, de mára homályba vész?
Valaha a vízkereszt volt a második legfontosabb keresztény ünnep, ám ezt a rangot nemcsak hogy átadta fokozatosan a karácsonynak, de a vallástalanodó Európában szinte teljesen kifakulnak az emlékei. Pedig ott rejlik benne identitásunk gyökere. Rengeteg pozitív üzenetet és szimbólumrendszert hordoz, amely a nem vallásos világ számára is erőt adó jelentőséggel bír. Jézus nyilvános működésének a kezdetével, ráadásul az újév kezdetének egybeesésével önmegvalósításunkhoz nyerhetünk belőle lendületet.
Európa megszületésének homályába vész a vízkereszt, amely valaha a második legfontosabb keresztény ünnep volt, és húsvét után biztosan másodikként alakult ki a születő egyházban.
Már a 2. századtól megülik,
a karácsony ennél valamivel fiatalabb ünnep ugyan, de mindkettőnek pogány, és nem zsidó gyökere van,
szemben a húsvéttal vagy a pünkösddel. A karácsony és vízkereszt üzenete között van némi feszültség. Az az eretnek közösség kezdte megünnepelni ugyanis az epifániát (ez vízkereszt másik neve), amely úgy tartotta, hogy Jézus isteni mivoltját csak a „megkeresztelkedésekor” nyerte el.
De miért kellett Jézust megkeresztelni? Ez nem olyan, mintha a felnőtt Pelét akartuk volna focira oktatni?
Ez a magyar elnevezés furcsasága. Más nyelveken a megkeresztelkedést alámerülésnek nevezik, ősi vallási rítus, ami a zsidóságban a mai napig is bizonyos formákban jelen van. A vízben megmerítkezés a megtisztulást fejezi ki. Ahogy az ortodox zsidó nőknek havi vérzésük után kell megmerítkezniük a mikve, azaz közösségi, rituális fürdő vizében, de ortodox zsidó férfiak is használhatják, ahogy a betéréskor is alá kell merülni a mikve vizében.
Visszatérve a karácsony és vízkereszt közti különbségre,
a vízkereszt Jézus nyilvános működésének kezdetét ünnepli, míg a karácsony a megszületését.
Az utóbbi azt hangsúlyozza, hogy Jézus születésétől fogva az, aki. Ha isteni méltósága van, akkor azt bizony nem egy vallási hagyománynak való megfelelés, sem az első csodája – hiszen a kánai menyegzőn tett borrá változtatás is kötődik vízkereszt ünnepéhez –, hanem születésétől, sőt már fogantatásától birtokolja azt.
Nem kell azért tennie semmit, veleszületett a jog az identitás és a méltóság.
Ebben a gondolkodásban már csírájában ott van az a forradalmi, civilizációs vívmány is, hogy az embereknek vele született jogaik vannak. Isten van valamiképp minden gondolatnak alján, írta valaha Ady Endre. És valóban, a felvilágosodás modern és sokszor az egyházzal is vitatkozói eszméi mögött ott lüktet a szíveket és lelkeket átformáló kereszténység.
A nyugati kereszténységben így egyre inkább előtérbe került a karácsony,
és vízkereszt napján is inkább a három királyok vagy a három bölcs hódolatát ünneplik Jézus megszületését követően. A keleti keresztényeknél viszont január 6-ának napján is megemlékeznek Urunk megkeresztelkedéséről. Magyarul innen származik az ünnep neve is, és ebből a szimbólumrendszerből fakad az is, hogy a görögkatolikusok vízkereszt táján megszentelik a Dunát Budapesten – erről a frisshirek.hu-n is beszámoltunk.
Mivel ősi ünnepről van szó, ezért az elmúlt évszázadok és évezredek alatt rengeteg sok hagyomány és szokás kötődik hozzá, nyugaton a fokozatos elhalványodásával azonban szinte csak a neve, és az a némiképp negatív esemény maradt meg belőle, hogy
ilyenkor szokás leszedni a feldíszített karácsonyfát.
Bár a karácsony ünnepe valamiképp valóban modernebb üzenetet hordoz a vízkeresztnél, az epifániának, azaz az Úr megjelenésének misztériuma is rengeteg pozitív üzenetet és szimbólumrendszert hordoz, amely a nem vallásos világ számára is erőt adó jelentőséggel bír. Jézus nyilvános működésének a kezdetével, ráadásul az újév kezdetének egybeesésével önmegvalósításunkhoz nyerhetünk belőle lendületet. Az emberiség egészét jelképező három királyok imádásából pedig az emberi nem összetartozását is kiolvashatjuk.
Fedezzük fel régi ünnepeinket, mert azáltal saját magunkat és kulturánkat erősítjük meg és gazdagítjuk!
A kiemelt képet a szerző készítette a Jordán folyónál Izraelben.